Huhh de régen írtam, lefolyt pár milliónyi köbméter a Dunán, és velem is sok minden történt.

Miközben lélekben én még Kassán ragadtam és gondolatban újra és újra átéltem mind azt a fantasztikus élményhalmazt ami ott ért, észrevétlen már megnyílt alattam a föld és én zuhantam - zuhantam! A többlépcsős Kecskeméti költözésem egylépcsős lett, a pakolás leegyszerűsödött és egy csomagtartónyi ruha, használati tárgy, miegymás. Ennyi maradt 14 évnyi időszak terméséből, ami nagyjából annyit jelentett: erőn felül kell teljesítenem, mint már annyiszor, és ebben mind az Alapítvány, mind a rajongói klubunk óriási lökést jelent! Értetek élek!

Mi is történt bennem valójában? A szerelmi életem, ami valójában csakis bennem létezett, amolyan Tuomasi ábrándokká vált, de mikor máskor nem történt ez így? Az élet árnyékos oldala valójában lehetőséget teremt arra, hogy poétaságunk kibontakozhasson, ez az az állapot, amikor egy költő és író még ha amatőr is ihletet merítsen az ábrándokból és ami a valóságban nem működik, az az álomvilágban egy csodálatos látomás, egy idilli illúzió lehessen. Néha az embert elkapja egyfajta állapot, amikor kiír magából mindent, és úgy fedi le a dolgokat,  ami erős túlzás. Ennek az irománynak tegnap esti verziója egy teljesen szétesett embert mutatott, miközben valójában igenis erősen feszül neki a világnak, pillanatnyi gyengeség mindössze, amit néhány negatív hatás generál és némi fáradtság!

Hogy miképpen tovább...? Tegnap este még fogalmam sem volt. Elég volt mindössze néhány gondolatébresztő dolog és máris világosan látom, hogy miképpen menjenek a dolgok tovább! Nem csak a saját álmom, de néhány más ember álmát is teljesíteni fogom! Hívjatok mától a lámpa szellemének, a csodás dzsinnek! :D

Pár beavatott tudja, dolgozom egy könyvön, ami egyharmad életszerű, kétharmad fantázia, főszereplője néhány rajongott zenész. Karácsonyra talán elkészül és valahol online olvashatóvá teszem, remélem tetszeni fog! Erről többet nem mondok, nem írok, majd elolvassátok!

És persze vannak csodálatos barátaim! Tegnap előtt volt egy kis összeröffenésünk, és nagyon jól sikerült! Kellenek ezek az arany pillanatok, hogy az ember túlélje, ha belepottyan egy halom sz@rba. Kell! Köszönöm, hogy vagytok! Nélkületek sótlan volna az élet drágáim! (ez utolsó szavamban vajon kit idéztem? :D )

Volt egy csodás hely, ahol éltem, amitől ugyan végleg nem szakadtam el, de Kecskemét, egyenlőre búcsúzom tőled: