Nagyon régen nem írtam. Ma hallottam egy klassz kis gondolatot és ezen elméláztam egy darabig. Azt mondja egy ősi keleti bölcsesség, hogy ami előtt az ember megszületik, két lélek érkezik a földre és ezek a lelkek a születés után egymást keresik akarva akaratlan, tudat alatt, vagy éppen tudatosan.

Érdekes - gondoltam - mert akkor az enyém vagy elveszett a térben és időben, de hogy valahol Kamcsatka környékén lehet, vagy messzebb az tuti biztos. Vagy, éppenséggel én pontosan tudom, hogy ki az, de őt valami gonosz varázslat tarja fogva, de egy gonosz varázslat sincs, amelyiktől az illető boldogan él, valaki mással. :D 

De mi van akkor, ha azt a lelket az ember nem élőlényben találja meg, hanem egy zseni által létrehozott zenében? Hiszen idestova 10 éve, hogy lenyűgöz, rabul ejt és elvarázsol Tuomas és a Nightwish muzsikája.

Kedves Tuomas!

Én csak egy egyszerű Nightwish rajongó vagyok ezzel a kis bloggal, amit jó esetben 8-10 ember olvas mindössze. Én csak egy egyszerű Nightwisher vagyok, aki mindamellett, hogy rajongva imádja a zenéteket, szeretne is tenni, hogy ezt a nagyszerű megnyilvánulást, amit létrehoztok, sokan megismerjék. Láttam, hogy a világon számos ilyen rajongó létezik, aki imádja még a lépteitek nyomát is, és bármit megtenne, hogy sűrűbben láthasson benneteket. Bennünket, magyar rajongókat hála istennek sűrűn látogattok, ezt a jó szokásotokat sohase adjátok fel, mert a szívünk igazán csak akkor él, amikor veletek lehetünk egy -egy koncerten!

Most, 2 év szünetet fogtok tartani, az előzetes tervek szerint. Nagyon fogtok hiányozni! Ti, talán el sem tudjátok képzelni, hogy nekünk rajongóknak mit jelent egy ilyen időszak, amikor semmi sem történik, csak az emlékekből élünk, és minden hírmorzsát igyekszünk több ezerszer elolvasni és megcsodálni. Persze tudjuk, csak mi látunk benneteket istennek, de valójában Ti is emberek vagytok, akiknek szüksége van a magánéletre és a pihenésre, mégis, kín nekünk egy - egy ilyen időszak.

Mi, magyar rajongók, akik a Toolmakers Hungarian Nightwish Fan Clubban tevékenykedünk, valamint a Csodák Tárháza Alapítványban, megpróbáljuk tevékenyen átvészelni ezt a sok hónapnyi időt, amíg nem látunk benneteket. Szeretnénk számotokra is hasznosak lenni, vinni a zene által sugallt szellemiséget, míg Ti jogos pihenőtöket, leendő örömeiteket várjátok, amihez előre is a legjobb egészséget kívánjuk. Tudjuk, voltak magyar rajongók, akik Kassán szinte letámadtak benneteket, és joggal neveztétek őket erőszakosnak, ezért mi kérünk elnézést, sajnos akadnak ilyenek, de a legtöbb magyar rajongó tud udvariasan viselkedni!

Szóval minimum 2 év szünet! De azért reméljük, lesz valami, valami hamisítatlan Holopainen - i dolog, valami hasonló mint a Life Time And Times Of Scrooge, és lesz valami Hietala, Vuorinen is, ahogy az már előfordult a múltban. Mi pedig rá fogunk csodálkozni, szeretni fogjuk, ahogy benneteket is szeretünk. Mindannyiótokat, akik valaha is voltak, vagytok és reméljük lesztek is nekünk!

Szeretünk Nightwish!

Üdv,

egy rajongó a sok közül!

A facebookon követője vagyok néhány csoportnak, illetve tagként "tevékenykedem", olvasója és hozzászólója is vagyok az ott zajló beszélgetéseknek, vitáknak. Néha, ezekből a vitákból születnek ötletek, ideák, vagy éppen, jelen esetben utópiák. Persze, kell ezekhez az ötletekhez némi zenei segítség is, amolyan aláfestés, ami pl. most is szól, miközben vadul verem a klaviatúrát, Tuomas zsenialitása. Miért pont Tuomas? Mert érzelmekkel teli zenét csinál!

Amikor a világ egyre ridegebb, szükség van ilyesféle erős kisugárzású zenei töltetre, melynek rezgései folytán, képesek vagyunk jót alkotni!

A legutóbbi éles elégedetlenséget a FEZEN fesztiválon szűkre sikeredett Whitin Temptation koncert váltotta ki, az időjárás előrejelzés vihart prognosztizált a banda fellépése idejére, emiatt egyrészt jelentős csúszással, másrészt rövidített programmal, emiatt soványka show elemekkel kényszeredett játszani a zenekar. Ez persze sokaknál kiverte a biztosítékot, mert a vihar végül elkerülte a helyszínt. Persze, ugyanígy be is következhetett volna, így végül is érthető a szervezők és a katasztrófavédelem álláspontja, sem emberi, sem anyagi kockázatot nem akartak vállalni. Így persze az erről folyó vita is hamarosan abban a mederben folyt tovább, hogy a Petőfi Csarnok elbontásával az egyetlen olyan hely is megszűnt, ahol 2-3 ezer ember kényelmesen tudott bulizni (vagy éppen kényelmetlenül, de kit érdekel - Nightwish Pecsa 2015). Tény, hogy ezzel csapást mértek a Metal Fanok utolsó fellegvárára.

Mikor kezdjen az ember agya dolgozni és utópiát gyártani, ha nem ilyenkor? Mert mi lenne ha? Ha lenne egy olyan ember, aki fantáziát látna egy exkluzív Budapest Rock City megépítésében? Persze, több milliárdos beruházás, de micsoda biznisz lenne?

Úgy képzelem, hogy az egész Budapest Rock City egy óriási plázaszerű építmény lenne, talán egy picit hasonló, mint a West End City Center, de kimondottan rock/metal fellegvár lenne, hanglemez boltokkal, hangszer boltokkal, rock és motoros stílusú ruhaboltokkal, modern rock style lakberendezéssel stb. Office részébe beköltözhetne a rock rádió, a Metal Hammer, a Concerto stb. Két szálloda lenne benne, egy kimondottan modern luxus, ahol el lehetne szállásolni a nagy bandák zenészeit, welness részleggel, medencével, a másik a szerényebb pénztárcájú rajongók részére, egy átlagos, ám mégis takaros berendezésű szálló, ami akár 1000 - 1500 ember befogadású is lehetne. 3 koncertszíntér, ebből 2 zárt, az egyik 8-10 ezer ember befogadóképességű, a másik 1500-2000 ember bulizására szolgálna. A harmadik helyszín szabadtéri fesztivál helyszín lehetne, kempingezési lehetőséggel! Külső részeken üzemelhetnének rom és rock kocsmák, hogy minden egy helyen lehessen, egyszerűen tökély volna. Nagyobb koncertek/fesztiválok esetén működhetnének Rock City taxik és buszok is, és higgyétek el, világhírű lenne, télen - nyáron óriási keletje lenne, a bandák is sorban állnának, hogy ott felléphessenek.

Vélemény?

Ahogy telnek múlnak a napok, és olvadok bele egy számomra érdekes félig éjjel - félig nappal masszába, éber és álmos pillanatok váltják egymást. Mindegyik hoz valami újabb filózni való gondolatot, néha pedig teljesen el tudok szakadni a valóságtól, és egyre inkább egyfajta átmeneti zónában találom magam. Azt kell mondjam, kellenek ezek a megtapasztalások, amelyek szülhetnek működőképes, jó ötleteket, de mindinkább lépdelek egy számomra ismeretlen új világ felé. Amikor pedig jönnek szembe az új dolgok, rájövök, ez nem is annyira más, csak már elfeledtem a szabadság néha kellemes illatát, néha dohos szagát, attól függően, éppen egy új kellemes érzés, vagy egy régebbi magányos, nyomasztó gondolat kúszik e elém.

Néha a nappalok okoznak örömet, néha az éjszakák vidítanak fel, olyan ez, mint egy hosszú utazás kezdete, átmenet egy másik világba, ahol felbukkannak értékes emberek, kezükben ecsettel, vagy hegedűvel, vagy a puszta lényükkel és mint egy bolygó holdjai, keringenek tudatomban egyfajta Tuomasi The Greatest Show-t produkálva számomra. Aztán, ha eljön az éjszaka, a kamerák átkapcsolnak éjjellátó "infra" üzemmódba, és a százéves udvaron, pilleként repdeső apró kis tündérek, láthatatlan szaladgáló apró manók vesznek körül, akik valaha egy dohos táska lakói lehettek, ma egy lerobbant autó csomagtartójában rendezték be láthatatlan világukat és várják, hogy valaki visszaadja őket a mesevilágnak. Mindezt megfűszerezi számomra a Nightwish zenéje, mint a mindenség, amiben megtaláltam a helyem és már csak egy pár kell hozzá, akivel osztozhatom mindezen.

Valaki, aki érti a rajongásom. Slow love slow. Mert ugye, az emberek többségének furcsák lehetünk, ahogy egyetlen zenekar képes meghatározni az életünket. Nem értik, mit miért teszünk. Nem értik, miért ez a rajongás, hogyan tudunk sírni, vagy hogyan tudunk nevetni néha, ha a Tuomas szerezte dalokat hallgatjuk. Hogy tudunk aláhullani, vagy hogy tudunk felemelkedni, gyógyulni vagy elveszni ezekben a művekben. Nem értik a belőle áradó iszonyatos energiákat, a rezgéseket, és azt, ahogy erőt és inspirációt merítünk.Slow love slow! Értesz engem? Mert igazából csak akkor értheti meg bárki is a rajongásomat, ha ugyanaz a tűz és ugyanaz a szenvedély hajtja, mint engem!

Slow love slow sweetheart!

Huhh de régen írtam, lefolyt pár milliónyi köbméter a Dunán, és velem is sok minden történt.

Miközben lélekben én még Kassán ragadtam és gondolatban újra és újra átéltem mind azt a fantasztikus élményhalmazt ami ott ért, észrevétlen már megnyílt alattam a föld és én zuhantam - zuhantam! A többlépcsős Kecskeméti költözésem egylépcsős lett, a pakolás leegyszerűsödött és egy csomagtartónyi ruha, használati tárgy, miegymás. Ennyi maradt 14 évnyi időszak terméséből, ami nagyjából annyit jelentett: erőn felül kell teljesítenem, mint már annyiszor, és ebben mind az Alapítvány, mind a rajongói klubunk óriási lökést jelent! Értetek élek!

Mi is történt bennem valójában? A szerelmi életem, ami valójában csakis bennem létezett, amolyan Tuomasi ábrándokká vált, de mikor máskor nem történt ez így? Az élet árnyékos oldala valójában lehetőséget teremt arra, hogy poétaságunk kibontakozhasson, ez az az állapot, amikor egy költő és író még ha amatőr is ihletet merítsen az ábrándokból és ami a valóságban nem működik, az az álomvilágban egy csodálatos látomás, egy idilli illúzió lehessen. Néha az embert elkapja egyfajta állapot, amikor kiír magából mindent, és úgy fedi le a dolgokat,  ami erős túlzás. Ennek az irománynak tegnap esti verziója egy teljesen szétesett embert mutatott, miközben valójában igenis erősen feszül neki a világnak, pillanatnyi gyengeség mindössze, amit néhány negatív hatás generál és némi fáradtság!

Hogy miképpen tovább...? Tegnap este még fogalmam sem volt. Elég volt mindössze néhány gondolatébresztő dolog és máris világosan látom, hogy miképpen menjenek a dolgok tovább! Nem csak a saját álmom, de néhány más ember álmát is teljesíteni fogom! Hívjatok mától a lámpa szellemének, a csodás dzsinnek! :D

Pár beavatott tudja, dolgozom egy könyvön, ami egyharmad életszerű, kétharmad fantázia, főszereplője néhány rajongott zenész. Karácsonyra talán elkészül és valahol online olvashatóvá teszem, remélem tetszeni fog! Erről többet nem mondok, nem írok, majd elolvassátok!

És persze vannak csodálatos barátaim! Tegnap előtt volt egy kis összeröffenésünk, és nagyon jól sikerült! Kellenek ezek az arany pillanatok, hogy az ember túlélje, ha belepottyan egy halom sz@rba. Kell! Köszönöm, hogy vagytok! Nélkületek sótlan volna az élet drágáim! (ez utolsó szavamban vajon kit idéztem? :D )

Volt egy csodás hely, ahol éltem, amitől ugyan végleg nem szakadtam el, de Kecskemét, egyenlőre búcsúzom tőled:

Most még nem is tudom, hogy mi legyen ennek a kis írásnak a címe, de mire olvasod, már meg fog születni. Túl vagyok egy nagyszerű eseményen, amelyre többedmagammal utaztam, nem a legjobb hangulatomban indult a dolog, lévén, hogy emészt hamarosan beköszöntő szingliségem hajnala, amelynek mibenlétéről, hogyanjáról még halovány sejtelmeim sincsenek, vajh eltemetem e magam örökre, vagy egy híd alá kell költöznöm? A jövő zenéje. Az odaútra ez rá is nyomta a bélyeget, az egyik legjobb barátom, Flóra meg is jegyezte, hogy olyan mintha tele lenne velük a tököm, pedig nem erről volt szó.

Ám amikor Kassára értünk, hogy megnézzük isteneinket a színpadon, már oldódott a probléma feldolgozása, végre várakozó álláspontra kerültem, és mindjárt jelzett is az ég felém, hogy van számomra vigasza. Ugyanis amikor begördültünk egy szálloda parkolójába, ahol a kutya sem kérdezte, kiféle - miféle és honnan érkezett emberek vagyunk, 5 perc múltán a Budapestről is jól ismert busz gördült be, rajta a Nightwish tagokkal, így kisvártatva már Marco és Tuomas társaságában lehettünk, meglephettük őket ajándékainkkal, jó féle vörösborral, még jobb féle Tokaji Aszúval és egy kis plüss hóbagollyal, stílszerűen, melyre Tuomas csak annyit mondott "Excelent!" Ennek hallatán hasonlóan azaz kiválóan éreztük magunkat! És attól kezdve több mint 10 órán keresztül nem is gondoltam a problémáimra, mert a kiváló társaság és a program mindent feledtetett velem.

Még Magyarországon, Miskolcon bementünk az Auchanba, és kerestük a Tesco gazdaságos röviditalokat, mert az annyira szar, hogy az már majdnem jó, de mire rájöttünk, hogy ez nem az a hely, ahol megtaláljuk, és kiröhögtük a belünket. Aztán ráleltünk a Tipli márkanevű kis műanyag poharas, fóliázott tetejű 3 cl-es kis termékekre, na ott finoman szólva készek lettünk. Gondoltuk, kipróbáljuk, de aztán átgondolva az egész várható hatásfokát ennek a cselekménynek, mégsem tettük.

Itt éppen komoly egyeztetéseket tartottunk, a plenáris ülés kodifikációs tárgyalási koncesszió ratifikálásáról, mely szerint ez most szubjektív szemszögből milyen élettani hatásokat okozhat egy pohárka Tipli szerény személyünkre. A döntésünkben elutasítottuk a petíciót, mely szerint megkóstoljuk e ezt a terméket.

Visszatérve a koncert témájára, több mint 10 órás ácsorgás következett, némi koncertélménnyel, melyre most részletesen nem fogok kitérni, mindössze annyit mondanék, álom volt, gyönyörű volt, extázis volt, ami a koncerttel nem ért véget. Mondjuk nem semmi, hogy a Sorronia másodszor nyomult a Nightwish előzenekaraként, respect srácok és Anna! Megrögzött Nightwish vadász vagyok, aki kihasználja, sőt gyűjti az adódó alkalmakat és élményeket, és hála Flórának, valamint a többieknek, ki is használtuk az alkalmat! Megismerhettem egy pár szlovák fan-t, és megállapítottam, hogy a rock n roll nemzetközi nyelv, amelyet mindenki egy emberként ért, aki rockrajongó. Nem vagy magyar, nem vagy szlovák, szerb, német olasz stb., egyszerűen Te egy rocker vagy és megérted a másikat. Nem beszélünk nyelveket, egymásét sem, mégis beszélgettünk a Nightwish-ról, az új felállású AC/DC vagyis bocs, Axl/DC-ről, a budapesti Black Sabbath buliról, ami pont aznap este volt, teljesen nyilvánvaló volt, ha a saját nyelveden dumálsz is minderről, a másik pontosan érti! Ezért hivatalosan is nemzetközi köznyelvnek nyilvánítom a rock n roll-t!

Egy óvatlan pillanatban, kihasználva a szervezetlenséget, besunnyogtunk a backstage-be, és ott igyekeztünk a lehető legkevesebb feltűnést kelteni. De a szemünk az rajta volt, a szigorúbban őrzött részeken is. Persze felfigyeltem, ahogy Marco sunnyogni kezdett a parkoló kocsik közé, ami közvetlen mellettünk volt. Ugyanis cigizni szeretett volna, de a koncertbusztól gondolom a füst miatt szóltak neki, hogy odébb dohányozzon. Persze, volt távolabb több autó is, de ő a hozzánk legközelebbit választotta, szerintem bennünket akart megismerni :D és mi persze éltünk az alkalommal. Persze, aki nem aktív rajongó típus, nem érti, hogy ezek a dolgok mennyire értékesek számunkra, és mekkora dolog ez! Abban bízom, hogy sikerül szinteket lépnünk, és értéket teremteni ezekből az élményekből, ami bárki számára elérhető, élvezhető és legalább annyira megszépíti az ügyes - bajos életet, amennyire nekünk.

A minap találkoztam egy cimborámmal, a nem vér szerinti testvéremmel, akivel az utóbbi években hébe és hóba beszélgettünk, de mindössze 6-8 évente futottunk össze, ha szerencsénk volt. Most esély nyílt pár órás eszmecserére, a közelmúlt eseményeinek átdumálására.

Megdöbbentő, mennyire hasonló szálon mozognak sorsunk dolgai, még ha mutatnak is eltéréseket, az érzelmi életünk majdhogynem ugyan az. Egy biztos, ilyen beszélgetésekre szükség van. A majdhogynem testvéri idegszálak félelmetesen kapcsolódnak össze, érzik át egymás sorsának súlyát, és ha csak egy hajszálnyit tudunk is segíteni egymásnak, már megérte találkozni. Ami még döbbenetesebb, hogy a barátság, szimpátia, empátia és szeretet valahol öröklődik a génekben, és a tök ismeretlen kis lurkó, akit életemben először láttam, bizalommal közeledett, és mintha mindig is ismert volna, egyszerűen imádni való volt. Igazi mókamiki!

Szóval, azt tudom mondani, hogy egy igazi barátság osztozik a jóban, osztozik a rosszban, megél csúcsokat és megél hullámvölgyeket, vannak benne szünetek, néha elfedi a hosszú idők alatt lerakódó por, és ha a közös út kettéválik is, annál jobb, ha néha összefut. Amelyik barátság ezeket a dolgokat nem bírja ki, az nem is volt igazi barátság.

Néhány ember szerint az utóbbi időben eltaszítottam pár barátot. Én azt mondanám, azt az egyet kerestem, aki fennakadt a rostán, akiből olyan barát válhat, mint a nem vér szerinti testvérem.

Ma amikor egy barátom feltöltötte a Nightwish Storytime - Medley Orchestral verzióját, arra gondoltam, valaki figyel odafentről és valamely előre megfontolt, ám nem látható dolog okán azt mondja, ne száműzzem teljesen szívem elzárt, elhagyott kamrájából azt a kedves arcot, azt a kedves érzést, ami már oly sokszor szeretett volna előjönni, kitörni és boldogan felforgatni a világot!

De miért?

Talán több év után, a reménytelenség hitébe veszett lelket újjáéleszti az az egyetlen angyal? Hiszen egyedül neki adatik meg mind-ama tudomány, hogy az élettelen elhalt lelket megtöltse! És lám, eljött a megvilágosodás! Nem!

A Turn Loose the Marmaids dallamainál döbbentem rá, hogy az Ezüst Hold Birodalma hív, Minthe a nimfa, Aléna a néma nimfa lány, és az öreg igric, hogy megvédjem a világukat a teljes pusztulástól. Sok meglepő, ismert és ismeretlen arc vár még ott, hogy amit elkezdtem, azt méltó módon formáljam és alakítsam, míg végül megfáradtan és ezer sebből vérezve térjek vissza, ha ugyan visszatérek valaha is abból a csodából. Ha visszatérek, akkor is tán csak Luna Aegle földi másáért, amely ebben a rút és irigy világban istennője az arcmások templomának.

Ha mindebből egy kukkot sem értettetek, az nem baj. :) Eljön az idő, amikor Ti is eljöhettek az Ezüst Hold Birodalmába és ott az igazi nagy kedvencekkel is találkozni fogtok! Én hamarosan indulok :) Ott találkozunk!