Tegyük fel, hogy beleszeretsz a tökéletes zenébe, ami ha kell megnyugtat, elringat vagy felráz és felemel. Megtalálod benne mind ama rezgést, ami egyszerre tölt el áhítattal, csodálattal és elégedettséggel. Ami egyszer csak elkezd inspirálni, tettekre sarkalni, ezért a cselekvés mezejére lépsz, és elkezded keresni, kutatni azokat az embereket, akikkel megoszthatod mindeme csodát. Sőt, tovább mész, egyfajta intézményt hozol létre, eseményekkel, ami mind és mind egyre több embernek nyeri el a tetszését, ám mindeközben azok, akikkel először osztod meg álmaidat, elkezdik kiforgatni azt, ami nyilván onnantól kezdve már nem ugyanaz, mint amit elképzeltél. Amikor szót emelsz, letorkolnak, ha véded magad mind agresszívabbá válnak, néha - néha támadnak,  célba veszik a lelkedet, szinte zsarolnak az érzelmekkel. Ellentétek alakulnak ki, ellenérzéseid mind erősebben ösztönöznek arra, szabadulni akarsz ettől az egész nyűgtől, mely iszonyatos súlyként kezd nehezedni lelkedre és kezdesz pontosan úgy viselkedni, ahogy azt valaki már réges-rég eltervezte, aki elirigyelte az álmaidat, aki hasznot remél, sőt hasznot fog harácsolni belőle. Pontosan úgy intézi, hogy a többiek benned lássák az aljasságot, az ellenséget, miközben ő kedvesen ám igen határozottan irányítja a többséget! Aztán, amikor már szakadnia kell, szakad. Alattomban elindul a betartás, a bosszúhadjárat, az álmaid általuk történő megvalósítása, tulajdonképpen a szellemi terméked lopása.

Ám akadnak, akik átlátnak rajta, és közük találod meg az értéket, az igaz barátot. Akinek csak egy szót tudok mondani, de remélem ez többet ér minden gyémántnál:  KÖSZÖNÖM!

És továbbra is szeretettel osztom meg álmaimat mindazok között, akik mellénk állnak és kitartanak mellettünk! Mert mindez azért van, hogy abból mindenki egyenlő arányban, a lehető legkisebb áldozattal részesülhessen, hogy érezze magát a lehető legjobban, mert ez a világ nem kényeztet annyi jóval, hogy maradéktalanul boldogok lehessünk, akkor hát lopjunk magunknak pár huncut napot, pár huncut órácskát, amikor megjutalmazzuk magunkat csodás élményekkel.

Én így képzeltem!

S ha mindenki átérzi, "máma már nem hasad tovább", ha az örökké irigyek el is lopják az álmokat!